Idegenek a kertemben- Online megtekinthető filmek
Ezen az oldalon a jelenleg az Idegenek a kertemben migrációs filmgyűjtemény filmjei kerültek kilistázásra. A lista folyamatosan bővül, ezért (is) érdemes gyakran felkeresnie az Idegenek a kertemben honlapot. A frissülő filmjeinkről hírleveleinkből is értesülhet.
A filmek a regisztrációt / belépést követően a DocuArt Online rendszerén keresztül tekinthetőek meg.
Módszertani kézikönyv a filmek használatához (PDF - 2,5 mb)
A 884-es járat 2003 (50')
Évente több ezer török bevándorló holttestét szállítják vissza repülővel Európából Törökország apró falvaiba. Ezekből a jól szervezett repülőutakból az átlagos légi utas nem vesz észre semmit. A 884-es járat című film a muzulmán bevándorlók álmairól és vágyairól mesél. Nyomon követi egy muzulmán férfi holttestének utolsó útját Bécsből egy dél-törökországi temetőbe. Ezzel párhuzamosan bemutatja egy bécsi török közösség tagjait, ellátogat otthonokba, munkahelyekre, temetőkbe, mecsetbe, a török piacokra és éttermekbe.
Apám, a vendégmunkás 1994 (52')
A film önéletrajzi dokumentum. A rendező családjáról szól: apjáról, aki 16 évig dolgozott egy hamburgi hajógyárban, és édesanyjáról, aki otthon maradt egy kurd faluban, Törökországban. A Németországban töltött évek hosszú távon meghatározták a család sorsát: amikor a film készült Hamburgban már megszülettek az unokák.
Apabácsi 2007 (80')
Sinant utoléri a múltja, mikor először látogatja meg iraki családját az Egyesült Arab Emirátusokban 2007-ben. Nagybátyja német feleségével születésekor azonnal örökbefogadta Sinant. Három év múlva Brünhilde a fiúval Németországba menekült vissza. Nevelőapja és vér szerinti rokonai Irakban maradtak. Évekig nem mutatott érdeklődést irántuk vagy a kultúrájuk iránt, ám mikor végül találkozik apjával, feloldódik arab gyökereivel szembeni ellenállása.
Egy napra visszamennék 2013 (9')
Hét gyerek, hét bőrönd, egy maci, egy robot és egy világító kutya.
Elfelejtettünk hazamenni 2000 (59')
Fatih Akin filmrendező első dokumentumfilmjével saját gyökereit kutatja. A „Németországra gondolok” sorozathoz tartozó filmjével egy török család portréját rajzolja meg, a saját családjáét. Apja 1965-ben utazott Törökországból Németországba, hogy vendégmunkásként szerencsét próbáljon. Csupán két évet akart maradni, de aztán mégis magával vitte feleségét is Hamburgba, és még ma is abban a vegyi tisztító üzemben dolgozik, ahol akkoriban munkát talált. A rendező elkalauzolja a nézőt egy Hamburg-Altonából Filyosra, egy kis fekete-tengeri halászfaluba, ahonnan apja 35 éve elköltözött, hogy új életet kezdjen. Fatih Akin a családi portrét így nevezi: „bevándorlók filmje”.
Itt vagyunk 2000 (76')
A második világháború után a Krnach család Közép-Szlovákiából Ukrajnába, a Kárpátaljára költözött. Miután ez a Szovjetunió része lett, a családot kitelepítik egy Balgarka nevű faluba Kazahsztán sztyeppéire. A Szovjetunió felbomlása után úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek Európába. Dimitrij Kiossyia és családja 2000 őszén hagyja el a sztyeppét, hogy ősei földjére, Szlovákiába vándoroljon. A szlovák fővárosba érkezve nem sikerül munkát találniuk. Kelettől nyugatig bejárják az országot, és nem találnak mást, csak lepusztult falvakat, bezárt gyárakat és munkanélküliséget. Kis ideig úgy tűnik, mintha nem is Európában járnának. Az idősebb családtagok nem találják a helyüket, és folyton a Kazahsztánban hagyott életükre gondolnak. Egy napon aztán Dimitrij, a családfő elhatározza, hogy hazamegy...
Távolból 2006 (46')
Grisha, Timur és Sergei három orosz anyanyelvű bevándorló, akik Kazahsztánból jöttek Belgiumba, és bár több mint hat éve élnek már ott, mégis még mindig a papírjaikra várakoznak. Ez a film video-üzenetekkel kívánja áthidalni a három emigráns és Kazahsztánban maradt családjuk, barátaik között a távolságot.
Valahol otthon lenni 2002 (105')
Filmünk szereplői magyarnak születtek a mai országhatárokon túl. 1980 és 1992 között települtek át Magyarországra egy jobb, szabadabb életet remélve. Mit tudunk ezekről a magyarokról, akik a volt Szovjetunióból, Romániából vagy az egykori Jugoszláviából érkeztek és már évek-évtizedek óta Magyarországon élnek? Hogyan kezdtek itt új életet? Milyen körülmények kényszeríthették őket az otthonuk elhagyásra? Kaptak-e segítséget a magyar államtól vagy magánemberektől? És egyáltalán – jól érzik-e itt magukat? Kötődnek-e még szülőföldjükhöz? Ezekre a kérdésekre is keresik a választ a dokumentumfilm alkotói.
A weboldalon közölt tartalmak azok szerzőinek nézetei, és az abban foglaltak semmiképpen sem tekinthetők az Európai Bizottság vagy a Belügyminisztérium hivatalos állásfoglalásának; sem az Európai Bizottság, sem a Belügyminisztérium nem tehető felelőssé azok, illetve az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért.